Ballagási ünnep az intézményben

A 2017 június 21.-e programja:

Délután 13:30 órakor az utolsó osztályfőnöki órára csengetnek a végzősöknek. Ezt követően 14:00-kor tanévzáró szentmise kezdődik a katolikus templomban. Majd a ballagókat a kultúrházban rövid műsorral búcsúztatják a tizedikesek.Az ünnepségen Laki-Lukács Péter igazgató a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulóknak jutalmat ad át.

Szeretettel várjuk kedves vendégeinket !

Nyitott Tanoda program

Nyitott Tanoda program volt az intézmény udvarán és tantermeiben.

Országos Szakiskolai Közismereti Tanulmányi verseny

Bozsoki Richárd 10. osztályos szakács tanuló Országos Szakiskolai Közismereti Tanulmányi versenyen vett részt, Reál Tantárgycsoport szekcióban, ahol 13. helyezést ért el. Büszkék vagyunk teljesítményére!

 

Milyen volt a felkészülés a versenyre?
Három fordulós a verseny, decemberben volt az iskolai, márciusban a regionális forduló.
Ahogy vártuk a verseny napját, úgy osztottuk be az időt, hogy mire fordítunk több energiát. Tudtuk, hogy az informatika részével lesznek a legnagyobb gondok, így a felkészülés nagy részét erre a tantárgyra fordítottuk.

Mennyi időt készültél?
A verseny időpontjához közeledve, már volt, hogy több mint napi négy órát foglalkoztunk a tudásom bővítésével. A matematikával nem nagyon foglalkoztam, hiszen a számokban nagyon otthon vagyok. A fizikai jelenségeket többször is megbeszéltük, némely kísérletet el is végeztünk. Az informatika volt az a pont, amivel iszonyúan sokat szenvedtem. A legtöbbet ezzel foglalkoztunk, a versenyen megmutatkozott ez a gyengeségem, amit nem bánok. Hisz van mit fejlődnöm.

Milyen volt a verseny, hogy érezted magadat?
Nagyon érdekes volt maga a verseny, hisz országos szintű versenyen még nem voltam. Az izgalom hevétől nehezen tudtam koncentrálni, de a lehető legtöbbet próbáltam kihozni magamból. Megkönnyebbültem, amikor kijöttem a teremből és izgatottan vártam az eredményt.

Csalódott voltál, amikor megtudtad az eredményt vagy örömmel töltött el, hogy idáig eljutottál?
Teljes mértékben meg voltam elégedve magammal, hogy ilyen jól teljesítettem a verseny közben. Kár, hogy jövőre már nem indulhatok, mert szívesen újra élném ezt az élményt.

 

A nagy zarándoklat

Halmai Laura beszámolója

Nagyon gyors tervezéssel indult ez a gyalogtúra, nem is tudom, hol kezdjek bele. Talán először is hadd kezdjem a legeslegelején. Osztályfőnöki óra volt, tisztán emlékszem a nagy nyüzsgésre. Az óra keretében Szent Lászlóról gyűjtött mindenki, hiszen az úti cél Somogyvár volt a Szent László emlékhely. Terveztük ezt az utat már hetekkel előtte. Tisztán emlékszem, ahogy az időjárás előrejelzést nézve Szandi, azaz egyik osztálytársam felkiáltott, hogy: „Menjünk holnap! Holnaputántól elromlik az idő!” Senki se gondolta először komolyan, aztán elgondolkodtunk, miért is ne menjünk holnap? Nagyon spontán ötlet volt és mint mindannyian tudjuk, a spontán dolgok mindig jól sikerülnek!  Másnap 8 órakor gyülekeztünk Kaposváron a buszpályaudvaron, természetesen a 2 kísérő tanárunk; Hetti néni és Csilla néni már a helyszínen volt. Mindössze hatan gyűltünk össze diákok nem tudván mire vállalkoztunk. Persze Hetti nénit ismerve tudtuk, hogy ez nem kis gyalogtúra lesz: Osztopántól a Somogyvári Emlékhelyig durván 17 km a távolság! 8:15 perckor indult a buszunk, melyet sikeresen elértünk.

Osztopánban szálltunk le. Itt a buszmegállóban várt minket Enikő néni fia, Hunor, aki az idegenvezető „szerepet” töltötte be.Szépen komótosan, mint egy csipet csapat nekiindultunk a túraútnak, közben Szent Lászlóról többször is szó esett. Leginkább életrajzáról. Ki nem hagyhatom Bencét, aki a távolban egy nagy mozgó dolgot vett észre, ijedten, kérdezte tőlünk „mi az ott?”, mire valaki megszólalt, hogy „egy kecske”. Mindezek után kiderült, hogy az a mozgó valami valójában egy kecskeméretű ártatlan mezei nyúl volt. Mondjuk, mindenki tudja, ilyen apró tréfák nem maradhatnak ki egy jó kirándulásból.

Hetti néni igyekezett mindent lefényképezni. Ha jól emlékszem egy vagy másfél óra gyaloglás után megérkeztünk a Pusztatoronyhoz.Természetesen a helyszínen egy túratérkép segítségével elolvastunk róla minden tudnivalót, megtekintettük és itt mindenki meg pihent egy pár percre, míg Hetti néni minden oldalról lefényképezte ezt a tornyot, hogy dokumentálni tudja a kirándulást.

A történtek után odaértünk Somogyvámosra, hiszen ezen a településen át kellett sétálnunk, ahhoz, hogy a cél irányában haladhassunk. Itt láthattuk a Krisna völgyet is, illetve egy kicsit hosszabb pihenőre is megálltunk. Véleményem szerint már fáradt a társaság, kicsit nyafogva, – velem az élen – de tovább indultunk. Mentünk és csak mentünk, személy szerint már azt hittem sosem érek oda, amikor nagy reményemben megpillantottuk a Somogyvár település táblát.

                              Ennek mindenki nagyon megörült, mire Hunor megemlítette, hogy az emlékhely Somogyvár másik végén van. Megköszöntük Hunornak az információt és kicsit csüggedten indultunk tovább. Hát mit ne mondjak, sosem gondoltam volna, hogy Somogyvár egy ilyen hosszú település, legalábbis gyalog.

Még mindössze körülbelül egy órát sétáltunk, hogy az emlékhelyhez érjünk. Mikor odaértünk, mindenki nagyon boldog volt, hogy sikeresen megtette a távot, még ha kicsit nyafogva és duzzogva is, de elmondhatja, hogy sikerült. Nagyon szép volt az emlékhely, megvettük a jegyeket és bementünk a kiállításterembe. Itt minden Szent Lászlóról szólt, bár ez egyértelmű volt, minekután már említettem, hogy az ő emlékhelye.

Nagyon sok szobor, kép, dombormű és pénzérme volt látható. El kell mondanom, hogy azért itt sem maradhatott el a technika, különféle tableteken érdekes dolgokat olvashattunk Szent László életéről, még fejhallgatóval változatos Szent László dalokat is meg tudtunk hallgatni. Úgy gondolom, hogy a technika még érdekesebbé tette a kiállítást.

Miután mindent jól szemügyre vettünk, felmentünk a Szent László ösvényen az apátsági romokhoz és a kilátóhoz. Az ösvény tulajdonképpen egy dombon vezetett fel a kilátóhoz, kicsit meredek volt, főleg, hogy nekem nagyon tériszonyom van. Felértünk a romokhoz és a kilátóhoz, itt inkább kisebb csapatokban néztünk széjjel és élveztük a kilátó magasságát. Legalábbis a többiek élvezték, én eléggé féltem, hogy őszinte legyek!

Majd itt is körbenéztünk, figyelmesen mindent. Rengeteg képet készítettünk majd elindultunk vissza a buszmegállóhoz. Útközben Hetti néni elolvasta nekünk Szent László füvének történetét, Arany János versét, és végül a nagy séta után a buszmegállóba mindenki megpihent.

Remélem át tudtam adni ennek a zarándokútnak az élményeit és eseményeit. Nagyon sokat tanultunk és közben mégis élveztük! Ajánlom mindenkinek, aki hallott vagy nem hallott még az emlékhelyről, akár spontán vagy tervezve induljon el és tekintse meg ezt a remek kirándulóhelyet!

(még több kép –>)

Szakmunkás tanulóink németországi gyakorlaton

Iskolánk négy tanulója lehetőséget kapott, hogy Németországban 4 héten keresztül szakmai gyakorlaton vegyenek részt. Most őket interjúvoljuk meg hogy mégis mi a meglátásuk, hogy telt ez a bizonyos 4 hetük.:

-Hogy emlékeztek vissza erre a négy hetes külső gyakorlatra?

-Nehézségekkel indult, de a végére elég jól belerázódtunk a mindennapokba, szerencsére a fiatalabb generációval könnyen megtaláltuk a közös hangot, bár nehezen értettük meg egymást, de igyekeztünk a nyelvi nehézségek ellenére minél jobban eleget tenni feladatunknak.